Kis túlzással csupán az időjárással, a pályával és a hajókkal lehettünk maradéktalanul elégedettek, hiszen a legendásan szeszélyes szigetországi körülményekhez képest csak az utolsó napon kaptunk néhány frissítő zuhét a nyakunkba. Ekkor éreztük csak igazán, mekkora nehézséget okoz egy 170 fős küldöttségnek a csomagokkal együtt bezsúfolódni egy alig 20 m2-es sátorba. A beszállóhelyeknél sokszor olyan fejetlenség uralkodott, hogy amelyik csapat nem akart lemaradni saját futamáról, az jobban tette, ha fél órával a kiírt rajt előtt felsorakozott.

A futamok lebonyolításán túl a legtöbb kívánni valót az eredményhirdetés hagyta maga után. Már amikor megtartották, hiszen néha az irodában osztották ki az érmeket annak, aki érte ment. Sőt csak a magyar sportdiplomáciának köszönhető, hogy azokban a számokban, ahol kevés csapat állt rajthoz, egyáltalán érmet kaphattak a versenyzők. Amikor azok is elfogytak, olyan papírokat osztogattak emléklap gyanánt, amelyen elírták az EB dátumát.

Sajnos a magyar Himnusz csak ritkán csendült fel. Pedig a magyar kontingensnek - amely csaknem a legnagyobb számban képviseltette magát - minden esélye megvolt a sikeres szereplésre, hiszen minden korosztályban, majdnem minden versenyszámban rajthoz álltunk. Az összesen 120 elindított futam közül alig volt olyan, ahol valakikért nem kellett szorítanunk. A legnagyobb csatákat általában a lengyelekkel és a csehekkel vívtuk. Ám a britek fegyelmezettségével, a németek testi erejével, az oroszok edzettségével alig tudtuk felvenni a versenyt, így egy-egy előfutamban elért részsiker után a döntő összecsapásban rendszerint a negyedik helyen végzett a magyar legénység. Még szerencse, hogy a tahitiek csapata - akik ezzel valójában Franciaországot képviselték az európai mezőnyben - csak a premier open kategóriákban indult! Az olaszok, a norvégok és a hollandok általában a „futottak még” kategóriában végeztek, de tisztességgel helyt álltak ők is.

Az egyetlen pozitív kivételt a magyaroknál csak az utánpótlás válogatott jelentette. A többségében a győri, a váci és a tolnai legénységből verbuválódott fiatal harcosok ugyanis összesen 5 aranyat, 2 ezüstöt és 3 bronzérmet gyűjtöttek be tisztességes küzdelemben. Az U23-as vegyes válogatottat még a britek új, elképesztő csapásszámú taktikája sem tudta megzavarni. Nem úgy a premiereket a tahiti legénység tanítani való versenystílusa. Amelyik számban ugyanis az óceániai szigetvilágból érkezett fiúk elindultak, azt általában elképesztő fölénnyel nyerték. Néha még olyan show elemek is belefértek a szereplésükbe, mint a 2000 méteres befutó, ami közben majdnem elsüllyedt a hajójuk, ezért kénytelenek voltak a célba érés után vízbe ugrálni.

Időben jött pofon?

A Magyar Sárkányhajó Szövetség minden bizonnyal kielemzi és értékeli a 10. Sárkányhajó EB körülményeit és helyezéseit, hogy megfelelő módon készülhessen fel a jövő évi hazai világbajnokságra, mind a rendezés, mind az eredményesség oldaláról. Néhány gondolatot azonban már most is le lehet szűrni a tapasztalatokból: Először is a hazai edzéskörülményeket figyelembe véve mindenképpen tisztes helytállásnak számít az átlag negyedik helyezés Európában. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a vén kontinensen elsők között elindított magyar sárkányhajózásból fakadó előny hamarosan elszállhat, ha nem tud tovább fejlődni a sportág, és nem tud újabb és újabb humán erőforrást bevonni. Ehhez persze szükség lenne az állami támogatásra is, ami a legnagyobb riválisoknál a tömegsport keretein belül már rég létezik. Válogatott szinten - főként a premier korosztályban - jóval több közös edzést kellene tartani, hiszen köztudott, hogy a sárkányhajózásban a siker alapja az összeszokottság. Így talán elkerülhető, hogy az aktuális csapatösszeállítás semelyik versenyszámban se a futamok előtt néhány percben dőljön el.

A megfelelő erőnlét hiányával leginkább a senior és grand senior korosztályban találkozhattunk, amit csak becsületes egyéni munkával lehet pótolni, ha azt akarjuk, hogy a magyar sárkány tüzet okádjon a jövő évi világbajnokságon. Így talán elkerülhető lenne, hogy a futamok előtti bemelegítő gyakorlatokat valaki azért ne végezze el, nehogy „túlságosan lefárassza magát” az összecsapás előtt. Meggondolandó az is, hogy érdemes-e korosztályonként egy-egy versenyszámra koncentrálni, hogy ne forgácsoljuk szét az erőinket. Reméljük, a pofon időben érkezett, és a 2013-as szegedi VB-n már nemcsak a fiatalok sikereinek örülhetünk!

Magyar éremtáblázat:

U23 mix: 4 arany

U18 mix: 1 arany, 2 ezüst

U18 fiúk: 3 bronz

Premier nők: 1 bronz

Senior nők: 1 ezüst, 2 bronz

Grand senior mix: 1 bronz

Az EB-ről a legtöbb fotó itt található: