-          Nagyon színvonalas és részletes honlapjukon megtalálhatóak az edzések időpontjai – a vasárnap kivételével minden napra jut előírt testmozgás a sárkányhajósaiknak. Hogyan motiválják az amatőr sportág amatőr sportolóit, hogy ennyi időt és energiát áldozzanak a sárkányhajó sportágra?

-          A sárkányhajózás ma már – szerintem csak a sportfinanszírozás terén mondható amatőr sportágnak. Szakmailag, a felkészítés és a versenyzők hozzáállása terén komoly sportemberi szemléletre van szükség. A heti hat edzés csak lehetőség, mivel sportolóink iskola, munka és család mellett a szabadidejüket áldozzák a sárkányhajózásra. A különböző munkabeosztások és egyéb elfoglaltságok miatt alakult úgy, hogy a hét szinte minden napján van edzés. Persze vannak olyan sportolóink is, akiknek még ez is kevés, ha hét edzés lenne, akkor hétszer jönnének!

-          Taglétszámukat tekintve a Rába Sárkányhajó Club után a legnagyobb egyesület az Önöké, a Dunai Sárkányok Sárkányhajós és Természetjáró Egyesület Vác. Minek köszönhető ez a jelentős érdeklődés a sportág iránt, hogyan tartják fenn a tagjaik érdeklődését, illetve hogyan toborozzák az új tagokat, különös tekintettel a fiatalokra?

-          Magyarország egyik legrégebbi egyesületeként ez volt a hetedik szezonunk. Az elmúlt években folyamatosan tanultuk a „szakmát”, együtt fejlődtünk a csapatunkkal. A kezdeteknél, az egyesület alapításánál sok segítséget kaptunk a győriektől, konkrétan Sziklenka Lászlótól, aki jelenleg is az MSSZ szakmai alelnöke. A hazai egyesületek tagjai között is ismert, hogy nálunk igen élénk klubélet folyik, nagy hangsúlyt fektetünk az edzéseken kívül az egyéb, pihentető, csapatépítő jellegű programok szervezésére és arra, hogy amikor lehetőség adódik, bevonjuk a családtagokat is, akik a legnagyobb áldozatot vállalják azzal, hogy nélkülöznek bennünket nemcsak a hétköznapokon, hanem a versenyek ideje alatt is. A fiatalokat több módszerrel is toborozzuk – személyes megkereséssel és alkalmanként akár egy teljes iskola számára biztosított próbaevezéssel, kirándulásokkal. Taglétszámunk évről évre folyamatosan nő, növekszik az életkori szórás is. Jelenleg a legfiatalabb sportolónk 12 éves, a legidősebb 63. Van hatgyermekes, három-unokás sportolónk is.

            

-          Mi a sárkányhajó sportágban szerzett legnagyobb élménye, akár mint edző akár mint versenyző?

-          Versenyzőként a 2006-os prágai EB-n a Károly-híd lábát kerülgetni a 2000 méteren, edzőként, látni a sportolókat, ahogyan CSAPATTÁ formálódnak.

-          Mi az ami a sárkányhajó sportágat véleménye szerint kiemeli a többi evezős sportág közül?

-          Jelenleg a dinamikus fejlődése – amit nehéz lesz hosszú távon megőrizni, egyébként meg a rendkívüli csapatépítő jellege – annak nehézségeivel együtt is. Az, hogy valóban élethosszig űzhető, egészen akár 10 éves kortól és bár keményen kell dolgozni a sikerért, a nemzetközi versenyeken való indulás jogáért, bárkinek esélye lehet arra, hogy komoly sportsikereket érjen el.

-          Hogyan látja a sportág jövőjét, milyen irányba lenne célszerű Ön szerint fejleszteni?

-          A sportág jövőjének egyik kulcsa az utánpótlás nevelés nagy fokú fejlesztése, beleértve a 8, 10, 12 éves korú gyerekek megszólítását, bevonását, valamint az ehhez kapcsolódó módszertan és a versenyrendszer kidolgozását. Nagyon fontosnak tartom az utánpótlás nevelést és az ilyen jellegű szakmai munkát is folytató egyesületek fokozott megbecsülését, mivel mind a hazai, mind a nemzetközi versenyeken látható, hogy az utánpótlás korú csapatok mezőnye eléggé foghíjas. A sárkányhajózást, mint rendszeres testmozgást elérhetővé kell tenni a lakosság lehető legszélesebb rétegei számára és a legjobbak kiemelését a versenyzők közé. A válogatókat nyílttá tenném és a még sikeresebb nemzetközi szereplés érdekében engedélyezném a versenyegyesülést.