- Társadalmi mozgalomként indult ez a szakosztály, azután amikor 2009-ben a Magyar Kupát vegyes kategóriában megnyertük, megízlelve a győzelem ízét, egy stratégiai döntést követően 2010-ben már professzionálisabban szerveztük a szakosztályt. Ez a változtatás azonban véleményem szerint nem volt szerencsés, mert a többsége azoknak, akik létrehozták a szakosztályt, nem tud „professzionális” sárkányhajóssá válni, a jelenlegi magyarországi életkörülmények között. Ennek azonban félig-meddig örülök is. Magyarországon szerintem a sárkányhajózásnak maradjon meg a lényege, az, hogy minél szélesebb társadalmi köröket próbáljon meg magához vonzani, hiszen a legnagyobb pozitívuma ennek a sportágnak az, hogy fiatal és idős, fiú és lány, együtt tud egy cél érdekében tevékenykedni. Azt gondolom, hogy fontos pedagógia szerepe van a sárkányhajó sportágnak azzal, hogy több korosztály együtt sportol. Azzal, hogy a 13 évesek – hiszen a legfiatalabb tagunk ennyi idős – és az 50-60 évesek is együtt vannak, ez mindenképpen jó hatással van gyermekeink nevelésére. 

 - Megemelkedtek az edzésszámok, strukturáltabbá váltak az edzések. Magasabb kategóriában kezdtünk versenyezni, mivel korábban a fesztiválkategóriában már kevésbé éreztünk kihívást, ezért váltottunk. Ott viszont szembesültünk azzal, hogy nehéz felvenni a versenyt azokkal a csapatokkal, akik professzionális evezősökből állnak össze, és sokkal több időt és energiát tudnak a sárkányhajózásra áldozni, mint a mi tagjaink. Nálunk elsősorban olyan sárkányhajósok vannak, akik korábban nem sportoltak versenyszerűen, családanyák, családapák, olyan emberek, akik az életformájukat nem a sporthoz alakították, hanem fordítva, a kialakult életvitelük mellett kezdtek el egyszer csak sárkányhajózni. A szemléletem és célom az, hogy a szakosztályunk egy közösségnevelő, közösségépítő sportszervezet maradjon, ahol az embereknek megadatik az, hogy egy közösségen belül jól érezzék magukat, és mindemellett sporttevékenységet is végezhetnek a vízen. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy a fiatal korosztály létszáma, akiknek még nincsenek olyan kötelezettségeik, amelyek korlátoznák az edzéstevékenységet, vagy az erőnléti állapot fejlődését, felfejlődik egy 20, vagy annál magasabb létszámra, akkor elképzelhető, hogy erős, professzionális csapatokat építsünk. Természetesen a professzionalizmust nem a hagyományos értelemben értem, nem tudom, hogy a sárkányhajózás el fog-e jutni oda, hogy pénzt is lehessen vele keresni. Bízzunk abban, hogy igen!

- A Magyarországon tevékenykedő sárkányhajós egyesületeknek szerintem egy olyan jellegű feladata is van, hogy ne hagyja a fiatalokat rossz irányba elmozdulni. Ha olyan a közösség, aki tud szeretni, aki épít, aki szervez, aki foglalkozik az embertársaival, aki gondoskodik a másikról, akkor ezzel a fiatalokat a jó irányba tudjuk terelni. Ha ezek a társadalmi szervezetek nem léteznének, néhány százalékkal magasabb lenne a bűnözés, a drogfogyasztás a fiatalok körében. 

- Örültünk, hogy kialakították ezeket a kategóriákat, azért is, mert a különböző szakosztályoknak eltérő lehetőségeik vannak, a tárgyi és személyi feltételeket tekintve egyaránt, az A és B liga bevezetésével azonban a hasonló képességű csapatok tudják megméretni magukat, ezáltal szorosabbak a versenyek, és ráadásul sokkal élvezetesebbek a szurkolók számára is. 

- A szemléletváltás hozta azt is, hogy 8 versenyzőnk, a legkülönbözőbb korosztályokban (ifi - U23 -szenior - grandszenior) a válogató felmérőkön megmérettetve magát, bejutott a nemzeti válogatott csapatba. A 9. Nemzeti Európa Bajnokságon, Amszterdamban a DVSC Sárkányszív Sárkányhajó Szakosztály 8 válogatott tagja, 10 dobogós helyezéssel térhetett haza Hollandiából, ami a 2 éves szakosztálytól igen szép eredmény.

- Igen jelent plusz motivációt. Úgy tűnik mintha Dunaújvárosban és körzetében a vízi sportok iránt érdeklődők száma korlátozott lenne. A taglétszámunk konstans értéket mutat, az elvándorlók és újonnan csatlakozók száma nagyjából azonos. Nem hiszem, hogy ennek anyagi oka van, hiszen a szakosztályunk talán az egyik legolcsóbb, a havi tagdíj mindössze 2000,- Ft, tanulóknak pedig 1000,- Ft. Inkább annak a kérdése, hogy a mai magyar társadalomban a kereső emberek nagyon le vannak terhelve, az edzések gyakorisága pedig nagy kiesés a család számára. A két rendezvény viszont lehetőséget ad nekünk, hogy népszerűsítsük a sportágat. Reménykedünk abban, hogy létszámunk az eseményeket követően emelkedni fog, de erről csak a következő évben tudok majd beszámolni Önnek.

- Elsősorban szájhagyomány útján terjed az információ. Van egy 60 fős társaság, akik terjesztik az élménybeszámolóikat, és akik kedvet kapnak, csatlakoznak hozzánk. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy ilyen költségvetés mellett a szakosztályunk legfontosabb feladata az, hogy a bevételeket forgassuk vissza a szakosztálytagok felé, és ez a sportolói gárda egyben tudjon maradni. Fontos az, hogy ilyen gazdasági helyzetben tehermentesíteni tudjuk a sportolókat az anyagi terhek alól, amennyire csak lehet. 

- Nagyon nehezen. Az átlagéletkorunk 35-36 év környékén van, ami akár lehetne egy nagyon fitt korosztály is, azonban nem élsportolókról van szó, sokan könnyen lebetegednek ebben az időszakban. A téli edzéseken a részvétel rendszerint megcsappan. Ennek ellenére próbáljuk színesíteni az edzéseket, a heti öt alkalom során tanmedencés, kondicionáló, és uszodai edzést is tartunk, amelyekért a szakosztálytagoknak egyébként nem kell külön fizetniük, ennél olcsóbb sportágat nem nagyon lehet találni itt Dunaújvárosban.

- Évente három-négy eseményt szervez a tagjainak a szakosztályunk, az évadnyitó- és záró közgyűlés alkalmával ünnepélyes vacsorát, farsangi összejövetelt, és a nyári időszakban is szokott lenni egy találkozó. Időnként közös szalonnasütést rendezünk a csónakházban, házi focibajnoksággal összekötve. Ezen kívül időnként más szakosztály által szervezett sporteseményen is elindulunk közösen.

- A Tampa Bay-i világbajnokságra az U23-ba szerettünk volna delegálni két U23-as versenyzőt, de ez a költségvetés miatt bizonytalanná vált, a Kijevi Klub Legénység EB-n viszont szeretnénk jelentősebb létszámmal indulni. A részvételi költségekhez azonban sajnos a tagjainknak anyagilag hozzá kell járulniuk. Fontos lenne, ha a sárkányhajó sportág több támogatáshoz jutna, ami a jelenlegi helyzetben véleményem szerint a sárkányhajó szervezetek összefogásával, közös munkával érhető el. Az a cél, hogy a sportolóink, főleg a diákok, mentesüljenek a felkészüléssel és a versenyzéssel járó anyagi terhek alól.