A Magyar Sárkányhajó Szövetség, a Nemzetközi Sárkányhajó Szövetség (IDBF) teljes jogú tagja és mint ilyen az IDBF által elismert szervezet, mely Magyarországon a sárkányhajózást irányítja.
Interjú Dóri Balázzsal, a Világbajnok legénység kapitányával
« vissza
Szeptember közeledtével a sárkányhajós társadalom az idei utolsó felvonásra készül, szeptember 3-4-én Szegeden a fesztiválsorozat és Magyar Marathon Kupa újabb állomása, két héttel később Fadd-Domboriban a 2012-es nemzetek közötti EB-re és klubcsapat VB-re válogatóverseny következik, majd szeptember utolsó hétvégéjén Székesfehérváron a záró fesztivál és Magyar Marathon Kupa kerül megrendezésre. Ezúttal a közelmúlt sikereire tekintetünk vissza, hiszen bár a napsugarak ereje már nem augusztusi, a világbajnoki aranyérem csillogása örök! A 10. Nemzetek közötti Sárkányhajó Világbajnokság utolsó napján készített interjúnkat olvashatják Dóri Balázzsal, a világbajnok Premier Open legénység csapatkapitányával.
Spártai edzésmunka, összhang és összetartás – recept a sikerre? Kételyek, tények és aggályok a világbajnok nézőpontjából.
- Hogyan értékeled a világbajnokságot?
- Nehézkes a válasz. Szkeptikus vagyok és maximalista. Belülről egészen másképp indultam neki a vb-nek, úgy, hogyha egy vasdarabot hazahozunk, akkor elégedettek lehetünk. Erre fel első nap egyből aranyérmet nyertünk! Az edzőnk, Bauer Gyula, aki odahaza felkészített minket, rengeteg videó-elemzést is végezett, amelyek alapján azt mondta, hogy szerinte 2000 méteren van esélyünk, a többi távon nem. Ehhez képest – most már utólag tudjuk -, hogy 1000 méteren is sikerült bronzérmet nyernünk. Titkon én még az 500 méterben is bíztam, 200m-en semmi esélyt sem adtam. Az 500 méteren szerzett hatodik hely sem rossz eredmény, hiszen például Oroszország csak B döntőzött ezen a távon. Hogy Szabó Gábort idézzem, azt mondta nekem, hogy ezen a vb-n négy aranyérmet osztottak, abból egyet mi vittünk el. Ez egy óriási eredmény, ebbe bele se gondoltam.
- Szerinted mennyire vetette esetleg vissza a csapatot az, hogy egyből, az első napon világbajnokok lettetek?
- Ettől rettentően féltem, leginkább ma az 500-on. A társaság fele úgy állt hozzá, hogy gyerünk, csináljuk, a másik felének meg azon járt az esze, hogy mi lesz holnap a Miami Beach-en.. Az előfutam után azonban ez azonnal megdőlt, már nem őrlángon volt a lelkesedés, hanem tombolt a tűz. Viszont ennyit tudtunk. Annyival kaptunk ki, hogy kár azon tűnődni, hogy mi lett volna ha egyik másik poszton más ül a hajóban. Azonban világbajnoki 6. helyezettnek lenni sem utolsó dolog!
- 2000 méteren nyertétek az aranyérmet, mégis, melyik futamot érezted belülről úgy, hogy a legjobb volt, a legjobban sikerült?
- A 2000 méteren megbeszéltük a stratégiát, hogy rárohanunk Makaóra, aztán ha megelőztük, rámegyünk Ausztráliára. Az volt a félelmünk, hátha Makaó nem enged el a fordulóban, végül majdnem ütköztünk is velük. De ennek ellenére úgy történt, ahogy akartuk, az egész verseny mintegy megtervezett forgatókönyvként, vagyis nem a szerencsén múlott. Az 1000 métertől tartottam, mivel mi a 2009-es prágai vb-n mentünk utoljára ezen a távon, hiszen csak világbajnokságokon van 1000 méter, és mi ott elég nagy kudarcot vallottunk. Előtte a Dragonász csapatával megnyertünk egy csapat Eb-t, és azok után a prágai versenyt félvállról vettük, aminek meg is lett a következménye, B döntőben klimpíroztunk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy most dobogós lesz a csapat! Ráadásul csak egy hajszállal maradtunk le az ezüstéremről a németek mögött, akik az amerikaiak hullámain besiklottak a célba. Az amerikaiak nagyon tartottak tőlünk, ezért átmentek a pálya másik oldalára, ahol gyakorlatilag behúzták a németeket is. Itt a vb-n a Hungary feliratú csapatmezt látva egyébként már előre köszönnek nekünk. Eleinte észre sem vettek minket, de a fülöp-szigetekiek is, miután a kishajós versenyben alig 2 tizedet kaptunk tőlük, és az amerikaiak is, akiknél pedig – a tetoválásaikból látva – jó néhány olimpiai bajnok lapátol, tisztelettel fordulnak felénk.
- Szerinted mi volt a magyar csapat erőssége?
- Amit Rácz Tomi is elmondott. Én 1981-ben kezdtem el kenuzni a BKV-ban, és ebből a brigádból, akikkel együtt kezdtünk, 8 ember ül most a hajóban. Az a fajta mennyiségi, spártai munka, amit Kovács Gyuri bácsi edzőnk vaskeze alatt együtt végeztünk, és az összhang és harmónia ami megvan köztünk, adja az erejét a csapatnak, és a fiatalok, akik később csatlakoztak, rá tudtak hangolódni erre a munkára, ennek köszönhető az eredményesség. Be kell hogy lássam 20 év távlatából, hogy ennek a kemény munkának a gyümölcse ez.
- Ebbe az összeszokott csapatba hogyan sikerült a győri és szegedi versenyzőket beintegrálni?
- A tavaszi válogatókon látszott, hogy csapatszinten a Dragonmasters csapatával jobbak voltunk a jelenlegi válogatottnál, de a válogatási szabályok értelmében, illetve a vb-re kiutazás költségei miatt nem kizárólag a klubcsapatunkból került ki az utazó keret. Nem volt könnyű, elölről kezdtük a munkát az alapozással, felpörgetéssel, stb., és szépen felépítettük az összhangot is. Sikerült! Lehetett volna talán még sikeresebben, ha korábban tudunk elkezdeni együtt készülni, és sűrűbben tudunk válogatott edzéseket tartani, de hogy ezt nem lehetett megvalósítani, annak már anyagi okai is voltak. Ráadásul amatőr sport lévén az edzésekkel a sportolók munka utáni szabadidejéből veszünk el, ami szintén nehezíti az összetartások megszervezését, kötelezővé tételét. Válogatott kenusként tudom milyen egy edzőtábor. Elvonul a gárda három hétre, és azalatt mindent együtt csinálnak. A sárkányhajó sportban is sok ellenfelünk megteheti ezt, így szinte csoda, hogy enélkül is ilyen eredményre voltunk képesek.
- Van valami tanulsága a közös edzőtábor hiányának, ami a jövőben segítene még jobb eredményeket elérni?
- Pénz. Akkor lehet az embert kötelezni valamire, hogy elmenjen akár edzőtáborozni, ha az finanszírozva van. A szövetség a jelenlegi költségvetéséből ezt nem tudja sajnos megteremteni. Ha csak egy forintot is bele kell adni, akkor nem kényszeríthetem hogy menjen el edzőtáborozni.
- Rövid távon nem sok esély látszik arra, hogy ez megváltozzon. Mégis, milyen kiutat látsz?
- Nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert nem fiatal a válogatott. Az én csapatomból is sokan abba fogják hagyni, és nem biztos hogy ennyi utánpótlást fogok tudni szerezni. A szövetségnek meg kell találnia azt az inspirációs tényezőt, amivel el lehet csábítani, el lehet kötelezni a fiatalokat a sárkányhajó sport mellett. A mai generációt sokkal nehezebb motiválni, hiszen a dicsőség már nem mindig kielégítő számukra.
A csapatkapitány maximalizmusa és szkepticizmusa mellé engedjék meg, hogy némi naiv optimizmust társíthassunk. Hiszen a legjobb ajánlólevél Ő maga. Igenis, a magyar sportsikert, a büszkén viselt címeres mezt, a csatákban győztes tiszteletére eljátszott Himnuszt, és a lassan felkúszó piros-fehér-zöld zászló lobogásának látványát nem lehet pénzben mérni. Még ha hazatérve nem is az ő sikereiktől hangos a média, még ha nem a csapatképük virít is az óriásplakátokon, a sikerélményt úgysem lehet világgá kürtölni, azt ők érzik, legbelül. És ezért az érzésért lehet-kell küzdeni, jeges vízben evezni és hajnalban futni… Nem a pénzért. Aki láthatta, aki értesült róla, vigye csak hírét, buzdítsa a serdülő fiatalokat, és higgyük el, hogy lehet még győzni, ha másként nem, hát önmagunk felett.
2011. augusztus 7. Tampa
- Hogyan értékeled a világbajnokságot?
- Nehézkes a válasz. Szkeptikus vagyok és maximalista. Belülről egészen másképp indultam neki a vb-nek, úgy, hogyha egy vasdarabot hazahozunk, akkor elégedettek lehetünk. Erre fel első nap egyből aranyérmet nyertünk! Az edzőnk, Bauer Gyula, aki odahaza felkészített minket, rengeteg videó-elemzést is végezett, amelyek alapján azt mondta, hogy szerinte 2000 méteren van esélyünk, a többi távon nem. Ehhez képest – most már utólag tudjuk -, hogy 1000 méteren is sikerült bronzérmet nyernünk. Titkon én még az 500 méterben is bíztam, 200m-en semmi esélyt sem adtam. Az 500 méteren szerzett hatodik hely sem rossz eredmény, hiszen például Oroszország csak B döntőzött ezen a távon. Hogy Szabó Gábort idézzem, azt mondta nekem, hogy ezen a vb-n négy aranyérmet osztottak, abból egyet mi vittünk el. Ez egy óriási eredmény, ebbe bele se gondoltam.
- Szerinted mennyire vetette esetleg vissza a csapatot az, hogy egyből, az első napon világbajnokok lettetek?
- Ettől rettentően féltem, leginkább ma az 500-on. A társaság fele úgy állt hozzá, hogy gyerünk, csináljuk, a másik felének meg azon járt az esze, hogy mi lesz holnap a Miami Beach-en.. Az előfutam után azonban ez azonnal megdőlt, már nem őrlángon volt a lelkesedés, hanem tombolt a tűz. Viszont ennyit tudtunk. Annyival kaptunk ki, hogy kár azon tűnődni, hogy mi lett volna ha egyik másik poszton más ül a hajóban. Azonban világbajnoki 6. helyezettnek lenni sem utolsó dolog!
- 2000 méteren nyertétek az aranyérmet, mégis, melyik futamot érezted belülről úgy, hogy a legjobb volt, a legjobban sikerült?
- A 2000 méteren megbeszéltük a stratégiát, hogy rárohanunk Makaóra, aztán ha megelőztük, rámegyünk Ausztráliára. Az volt a félelmünk, hátha Makaó nem enged el a fordulóban, végül majdnem ütköztünk is velük. De ennek ellenére úgy történt, ahogy akartuk, az egész verseny mintegy megtervezett forgatókönyvként, vagyis nem a szerencsén múlott. Az 1000 métertől tartottam, mivel mi a 2009-es prágai vb-n mentünk utoljára ezen a távon, hiszen csak világbajnokságokon van 1000 méter, és mi ott elég nagy kudarcot vallottunk. Előtte a Dragonász csapatával megnyertünk egy csapat Eb-t, és azok után a prágai versenyt félvállról vettük, aminek meg is lett a következménye, B döntőben klimpíroztunk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy most dobogós lesz a csapat! Ráadásul csak egy hajszállal maradtunk le az ezüstéremről a németek mögött, akik az amerikaiak hullámain besiklottak a célba. Az amerikaiak nagyon tartottak tőlünk, ezért átmentek a pálya másik oldalára, ahol gyakorlatilag behúzták a németeket is. Itt a vb-n a Hungary feliratú csapatmezt látva egyébként már előre köszönnek nekünk. Eleinte észre sem vettek minket, de a fülöp-szigetekiek is, miután a kishajós versenyben alig 2 tizedet kaptunk tőlük, és az amerikaiak is, akiknél pedig – a tetoválásaikból látva – jó néhány olimpiai bajnok lapátol, tisztelettel fordulnak felénk.
- Szerinted mi volt a magyar csapat erőssége?
- Amit Rácz Tomi is elmondott. Én 1981-ben kezdtem el kenuzni a BKV-ban, és ebből a brigádból, akikkel együtt kezdtünk, 8 ember ül most a hajóban. Az a fajta mennyiségi, spártai munka, amit Kovács Gyuri bácsi edzőnk vaskeze alatt együtt végeztünk, és az összhang és harmónia ami megvan köztünk, adja az erejét a csapatnak, és a fiatalok, akik később csatlakoztak, rá tudtak hangolódni erre a munkára, ennek köszönhető az eredményesség. Be kell hogy lássam 20 év távlatából, hogy ennek a kemény munkának a gyümölcse ez.
- Ebbe az összeszokott csapatba hogyan sikerült a győri és szegedi versenyzőket beintegrálni?
- A tavaszi válogatókon látszott, hogy csapatszinten a Dragonmasters csapatával jobbak voltunk a jelenlegi válogatottnál, de a válogatási szabályok értelmében, illetve a vb-re kiutazás költségei miatt nem kizárólag a klubcsapatunkból került ki az utazó keret. Nem volt könnyű, elölről kezdtük a munkát az alapozással, felpörgetéssel, stb., és szépen felépítettük az összhangot is. Sikerült! Lehetett volna talán még sikeresebben, ha korábban tudunk elkezdeni együtt készülni, és sűrűbben tudunk válogatott edzéseket tartani, de hogy ezt nem lehetett megvalósítani, annak már anyagi okai is voltak. Ráadásul amatőr sport lévén az edzésekkel a sportolók munka utáni szabadidejéből veszünk el, ami szintén nehezíti az összetartások megszervezését, kötelezővé tételét. Válogatott kenusként tudom milyen egy edzőtábor. Elvonul a gárda három hétre, és azalatt mindent együtt csinálnak. A sárkányhajó sportban is sok ellenfelünk megteheti ezt, így szinte csoda, hogy enélkül is ilyen eredményre voltunk képesek.
- Van valami tanulsága a közös edzőtábor hiányának, ami a jövőben segítene még jobb eredményeket elérni?
- Pénz. Akkor lehet az embert kötelezni valamire, hogy elmenjen akár edzőtáborozni, ha az finanszírozva van. A szövetség a jelenlegi költségvetéséből ezt nem tudja sajnos megteremteni. Ha csak egy forintot is bele kell adni, akkor nem kényszeríthetem hogy menjen el edzőtáborozni.
- Rövid távon nem sok esély látszik arra, hogy ez megváltozzon. Mégis, milyen kiutat látsz?
- Nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert nem fiatal a válogatott. Az én csapatomból is sokan abba fogják hagyni, és nem biztos hogy ennyi utánpótlást fogok tudni szerezni. A szövetségnek meg kell találnia azt az inspirációs tényezőt, amivel el lehet csábítani, el lehet kötelezni a fiatalokat a sárkányhajó sport mellett. A mai generációt sokkal nehezebb motiválni, hiszen a dicsőség már nem mindig kielégítő számukra.
A csapatkapitány maximalizmusa és szkepticizmusa mellé engedjék meg, hogy némi naiv optimizmust társíthassunk. Hiszen a legjobb ajánlólevél Ő maga. Igenis, a magyar sportsikert, a büszkén viselt címeres mezt, a csatákban győztes tiszteletére eljátszott Himnuszt, és a lassan felkúszó piros-fehér-zöld zászló lobogásának látványát nem lehet pénzben mérni. Még ha hazatérve nem is az ő sikereiktől hangos a média, még ha nem a csapatképük virít is az óriásplakátokon, a sikerélményt úgysem lehet világgá kürtölni, azt ők érzik, legbelül. És ezért az érzésért lehet-kell küzdeni, jeges vízben evezni és hajnalban futni… Nem a pénzért. Aki láthatta, aki értesült róla, vigye csak hírét, buzdítsa a serdülő fiatalokat, és higgyük el, hogy lehet még győzni, ha másként nem, hát önmagunk felett.